Harmadik könyv:

Egy új barátság

A fiú fél-térden nyújtja kezét,

A kutya fekete szemeivel

Félőn néz.

Mélyen néznek egymás szemébe,

A kutya félve, a fiú remélve.

A kutya reszketve közelebb ért,

Egész lassan, mert nagyon,

Nagyon félt.

Megszimatolta a fiú kezét,

S ő nem el nem mozdította.

Akkor köttetett örök barátságuk,

Mert a kutya végre

Szóhoz jut,

Mindent el tud mondani,

A fiú pedig hallgatva,

Hallgatva vigasztalni.

Végre elmondhatta; „Megvertek, éheztettek,

Ütöttek, fáztam, féltem, gyűlöltek,

De most újra megbízok Benned, Emberben,

Gyere, menjünk, még a kezedet is megnyalom,

Ha engeded...”

~ 2006. Vl. 05. ~