Nem akarok!
Biztos, ez már ismerős
lehet,
De nem tudom leírni elégszer.
Ha ezt nevezik életnek,
Hát kösz, de ebből nem
kérek!
Nem akartam megszületni!
Engem valahogy elfelejtettek megkérdezni!
Így nem kell az élet,
S már a Haláltól sem félek!
Az egész egy keserves gyötrelem.
Amint reggel kinyitom a szemem,
Esti lehunyásig folyamatosan átélem.
Nincs kiút, csak az állandó félelem.
A rosszkedv, mely szinte mindig átölel.
Régen nem értettem; a sok öngyilkos mért
megy el?
Mögöttük fájó család, s megoldásra sem
lel.
Magának nem nyert megoldást, csak fájó
szíveket,
Hiába megy el!
Nem is akarom megérteni,
Mert ezt át kell érezni.
Az ember közben, lassacskán kezdi
megérteni,
Aztán neki már elég, az első cél:
EXIT!
De én mit tehetek, nekem nincs kijárat?
Hiába mondom, hogy elég,
Nekem nincs menekvés.
Nincs, ki segítene elviselnem e
szenvedést..
Bárcsak lenne megoldás!
Könyörgök, segíts már!
Másnak nem akarok fájdalmat okozni,
De ha ez így megy tovább, a szívem fog
megállni..
~ 2006. V. 24. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése