Nem megy...
Úgy írnék egy őszinte, lesújtó
verset,
De nem tudok, nem megy.
Ólmos fáradság, s fejfájás telepedett
reám,
Nem hagyom, harcolok, megpróbálnám!
De miről írjak? A természetről,
Mely mind keletkezett a zuhogó, hűs esőből?
Az eső jó, szeretem,
Hűvös
nyugalmat áraszt szomorú életem.
Hűs esőcseppek mossák, s
szomorú könnyek,
Legyilkolt gyermekek piszkos testüket.
Egy anya könnyére nincsen szó,
Ártatlanul legyilkolt gyermekéből vér
foly’.
Ártatlan gyermek életek hullanak porba,
Már anyjuk könnye vérüket mossa.
Anyák könnyezve esnek össze holtan,
Legyilkolt családját vesztve háborúban.
Véresen legyilkolt, könnyes tetemeken át,
Éljenző katonák sétálnak
már.
Lelkiismeret nélkül tapossák legyilkolt
anyákat,
Otthagyják véres, átkozott
lábnyomaikat...
~ 2006. V. ll. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése